Homo ludens



Téma és variációk egy klasszikus epigrammára



Kölcsey Ferenc

EMLÉKLAPRA                                                                                                                                   

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

Variációk:

A HÁZASSÁGRÓL
Három szót üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: BALGA, KI HÁZASODIK.
AZ ELMÚLÁSRÓL
Három szót üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: SÍRBA HANYATLASZ UGYIS.
A GYENGÉKRŐL
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: HULLJON A FÉRGESE MIND!
A „SCHMITTELÉS”-RŐL
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: LOPNI BETŰT SE LEHET.
AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁRA
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: KÜZDJÖN AZ EMBERI FAJ!
A HIMNUSZRA
Öt szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: ÁLDJA AZ ÚR A MAGYART!
JANUS PANNONIUSRA
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: SOKRA BECSŰLJÖN A HON!

 


Tiszteletlen emlékvers József Attila 100. születésnapjára, amelyben a halhatatlan, ám saját korában Radnótin kívül mások által fel nem fedezett és méltányolt zseni közbeszéddé vált szavait elorzó és brutálisan magáévá tevő szemtelen aktuális kisköltő nem veszi észre, hogy egynémely lopott szavaival nemcsak Babitsba, hanem Karinthy Frigyesbe térül át és a szegény százéves költővel és gyönyörű ám Illyés Gyulával nemcsak parnasszusi csalfaságba keveredett egykori kedvesével egyéb piszokságokat és bulvárságokat is elkövet


 


József Attila, képeidben élek,

A mindenség szélén hóttig heverészek,

Karikás kalapodban, mint a dinnyehéj
Úszom hangtalan a mesék tején.

Megfürösztöm magamban orcámat,
Hű Flórám fogja ceruzámat,
S mint a város peremén, beomló alkonyon
Lerakódom mint a guánó barna balkonon
Ja, emmá Babits…

 

Variációk egy klasszikus rímre 

„Almát eszünk ma, rá diót.és hallgatjuk a rádiót.” 

Kosztolányi Dezső 1920-30 körül

 

 1940-es évek:


Almát eszünk ma, rá lóhúst,
s hallgatjuk a ruszki kórust.

1950-es évek:

Almát eszünk ma, rá diót,
s hallgatjuk a néprádiót.

                        Két további változat:

Barackot eszünk ma, csengőt,
s figyeljük – szól-e? – a csengőt.

Citromot eszünk: magyar narancsot,
Rákositól kaptuk a parancsot.

1960-as évek:

Banánt eszünk ma, rá mangót,
s hallgatjuk a Mambó magnót.

1970-es évek:

Fügét eszünk, s rá datolyát,
s hallgatjuk a La Palomát.

1980-as évek:

Mangót eszünk ma, rá kiwit,
és hallgatjuk az MTV-t.

1990-es évek:

Kiwit eszünk s avokadót,
s hallgatunk vagy negyven adót.

2000-es évek:


Jujubát eszünk, rá licsit,
S mp3-azunk egy kicsit.


Születésnapomra


Ötvenkét éves lettem én,
meglepetés e költemény:
            lári-
            fári.

Ajándék, mellyel meglepem
a Rotburgert, hol sör terem
            s tere-
            fere.                           
                                   
Ötvenkét évem elszelelt,
S a seggem mindig jól szelelt.
            Sólet:
            jó lett!

Voltam sokáig oktató,
s most: billentyűkoptató.
            Jó ez?
            Córesz!

Az út, hol ötvenkét éve már
Szerencsecsillagom is jár,
            kesze-
            kusza.

Mit hoz még, ami hátra van?
A jövendő zárva van:
            csiki-
            csuki.

Minderre magasról teszek,
komolytalan s vidám leszek:
            iszok,  
            s eszek.

Bármit mondanak a népek,
a golyóim még kemények:
            tiki-
            taki.

„Népemet középiskolás fokon?”
Rá – ne vegyétek túl zokon –
            tojok,
            gojok!




Messze… Messze…

(Ami Babits Mihály verséből kimaradt)

Oroszhon. Hagymakupolák.
Trojka szalad a sztyeppén át.
Viasz Lenin és matrjoska,
Vodkát vedel Szása, Jóska.

Finnhon. Csodás vízi világ,
Szauna, faház, bús gyertyaláng.
Ezer tó és csodamalom, 
Häkkinen csúszkál a havon.

Izland. Gejzírvízben izzad.
Korán szürkül, későn virrad.
Kopár sziklák, vak kalderák,
Tengerparton tarisznyarák.

Dánhon. Viking ősök hona.
Aranylik a dán korona.
Hamlet töpreng: „Legyek-e még?”
Egon Olsen olajra lép.

Törökhon. Zajosan keleti,
Hastáncos magát kelleti.
Bezár a bazár? Ez bizarr!
Jumurdzsák megint itt kavar…

Ausztria. Kék Duna, jódli.
Hózentróger, sí és ródli.
Schwarzenegger, Ferenc József,
Eurótól duzzadó zseb.

Hollandushon. Szabad ország.
Füves partik, vad tivornyák.
Gondtalan a polgár, paraszt:
Ha odamész, ott is maradsz…


Messze… Messze… Még messzebb…

(Ami Babits Mihály verséből kimaradt)


Kína. Nagyfal, tiltott város.
Nagytőke profittal páros.
Bányák, gyárak, MADE IN CHINA,
Legtöbb cikkük bóvli, sajna.

Japán. Csocsoszán, Szuzuki.
Pinkerton itt nem bírta ki.
Nippongibbon-rezervátum.
Fuji felett lengő fátum.

Thaiföld. Párás dzsungelmeleg.
Szexre vágyó dzsentlemenek.
„Ha bukszája duzzad, s nem kong,
Várja önt a mesés Mekong!”

Kambodzsa. Khmerek otthona.
Népirtásnak már nincs nyoma.
Akit nem gyötör a rang-kór,
Erdő mélyén várja Angkor.

Tibet. A világ teteje.
Felemel Buddha ereje.
Kolostorok felhők felett.
Jakok, juhok, fennsík, hegyek.

Ausztrália. Fegyencsziget.
Sivatag, dzsungel, dús liget.
Koala, dingó, kenguru,
Kikandikál az Uluru.

Afganisztán. Népe jajgat.
Szétlőtt fejű Buddha hallgat.
Fegyverek, bomba, aknazár.
Ősi kultúra, friss halál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése