Limerikek




Limerikek Lőrinczy Huba halálára

A teremtésben nagy hiba:
Meghalt a Lőrinczy Huba,
      Cerberosz nem ugat,
      Vele halt a Nyugat,
Ambrus, Szabó, s Török Gyula…

  
Beszéltünk róla „leg”-ekben,
Lakik most a csillagokban.
A neve: Lőrinczy –
Nem hajlott gerince.
„Minden egész eltörött” van.

             
Kukorékolja Freud-kakas:
„Meghótt Lőrinczy, a nyakas.
       Nem húz már papucsot:
       Felejti Babitsot.
Fenn az ernyő, még sincsen kas.”


Sírfelirat
(A halott Huba hebegi)

„Nem kell már kupa és fatál,
Síromon kiscsikó kapál,
     Véget ért mára itt:
Leteszem Márait.
Gozsduba kötött a halál.”


 Sírfelirat II.

Nem volt se pesti, se móri,
Szombathelyen élt a csóri.
    Gyászhír: eben guba:
    Meghalt jó L. Huba.
Ennyi volt: memento mori.
  
Sírfelirat III.

Gyász. Halál: omnia vincit.
Elvesztettük jó Lőrinczyt.
    Egyszerre égbe ment.
    Szokja a végtelent.
Keresheted őt, már nincs itt.


A világ vad tohuvabohu
S még kérded: „Te, hova Huba?
    Val’szeg az égbe ment,
    Nincs több enjambement,
Akarta: Isten. Gott. Boha.


„Lecsuklik minden pilla most”,
Találsz Szombathelyt villamost?
     S hol van a tanár úr?
     Felhőkön kirándul,
S nem látja többé a Szamost*?

*T. képpen: Perintet vagy Gyöngyöst, de így sehogy se jön ki a rím…


Nem volt vén, sem kicsi buba,
Élt egy úr: Lőrinczy Huba.
 Imádta a Haladást,
     De a halál vermet ás’t.
Ugyan, mit néki már Hekuba!


Volt egy úr: Huba, Lőrinczy
Nem volt óriás, se finci.
     Éltében nem henyélt –
     Untig tücsökzenélt:
A halál neki már bliktri.


A halál ím Hubába dűtt,
Nem imád tücsökhegedűt,
     Lakhelye egy kubus,           
Szájában obulus,
Léte már végleg lemerült.


Az élet Hubára ráunt:
Gyász, könnyek, circumdederunt.
Már örökös rendben
Fekszik cinteremben.
Nem iszik konyakot és rumt.


Nézd a halált, a rút bestét,
Kukacoknak dobta testét
     Lőrinczynknek gazul.
     Az égbolt már lazul
S várjuk csillagok estét.

 
Három limerik Németh Fricinek

Írtam a vonaton galériába menet
2008. április 24.

Jeles mívészünk, Kisnémeth
Nem kedveli a kliséket.
      Magasság és mélység,
      Nem holmi csekélység:
„Ki látja képed, elképed!”

Kisnémeth Ferenc e fazon,
Vászna nem marad szárazon:
      Nini! Cinke kék ez,
      Amaz pedig vérez.
Láthatják most e tárlaton.

Jeles festő Kisnémeth Franc,
Műveiben nincs semmi flanc.
       Egyszerű, de szép ez,
       Műértéket képez
Kép, grafika és performance.



Önlimerikek

Volt egy ember: Fogarasy,
Nem volt neki sok garasa.
      Rímelt ő kancsalul,
      Volt fölül és alul –
Kicsit zazás volt a pasi.

Volt egy ember, neve: Fetter.
Lézengett, miként egy ritter.
     Verselni is szokott,
     S ütötte a dobot.
De nem volt egy Gary Glitter.

Egy úr – Attila a keresztneve –
Rájött, hogy agyának ereszt leve.
     Vélte ezt bajosnak,
     S így szólt a csaposnak:
„Vörösborral ereszd tele!”

Volt egy úr Vörösváron,
Megszólította őt Charon:
       „Kellene egy fuvar?
      Ne legyen oly fukar,
Általviszem minden áron!”

Örkényuralom

Egyperces limerikek

Hír

Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.

Ágyában dohányzott Haris
Márton, Munkást szítt, csakis.
       Elnyomta a staubot,
       aztán lámpát oltott
s elaludt. Erőst horkolt is.

* * *

In memoriam dr. K. H. G.


- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G-t.



„A kantinban Kant unbekannt?”
- kérdi az őrtől ott alant.
      Hyperion, Schiller?
      Ez itt egy rossz thriller.
Dr. K. H. G.-é e hant.


Trilla

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné.


Néhány betűt, szót elgépelt,
Mindezt levonva elcsépelt
      Élete volt.
      A neve Wolf!!!
„Szerette ezt vagy azt az ételt.”